Miért van az, hogy semmihez sincs kedvem? Már élni sem sok. Ez a hatodév még annál is szörnyűbb, mint amilyennek gondoltam. Nem csak azért mert rég nincs már kedvem és erőm orvos lenni, hanem azért is, mert egyre inkább érzem azt, hogy belefásulok a rohadt hétköznapokba.…

 Huhhh, de régen írtam ide is. Pedig megígértem, és utálom nem betartani, de sajnos az egyetem fontosabb. Illetve nem fontosabb, viszont azt muszáj csinálni, ezt meg nem, a kettő együtt pedig néha nem megy. Mint ahogyan az utóbbi időben sem ment. Ugyanis múlt héten szigorlatoztam…

 Egy idő után az ember már hozzászokik ahhoz, hogy a manapság „tej” címszó alatt futó fehér lötty 4 nap alatt sem savanyodik meg a hűtőben, és még csak nem is csodálkozunk el rajta. Ez van, minden egyre művebb körülöttünk. A tej is.

 Igen, még élek. Már ha hiányoztam egyáltalán valakinek. (Kétlem.) Mindegy, itt vagyok. Teljes 2 napja újból van netem, ami a majd’ 2 hónapos totális világháló-nélküliség után igazán jólesik az ember lányának. És az első dolgom volt (komolyan!), hogy tegnapelőtt…

Annyira, de annyira elegem van már ebből! 4 havonta vizsgaidőszak, 6. éve már. Utálom, gyűlölöm, hányok tőle! Belefáradtam! Nem megy már az, ami 2-3 éve még ment, hogy napi 14 óra intenzív tanulás, 2 óra pihenés fél órákra szétszedve a tanulás között és 8 óra alvás.…

Hát ne haragudj, kedves Dénesem, de teljesen elfelejtettem, hogy neked a héten volt a neved napja! Életed első névnapja. Engedd meg, hogy ez alkalomból írjak neked pár sort.Köszönöm, hogy vagy nekem, rengeteget szórakoztam veled, általad, és persze a munkában is nagy segítség…