Annyira, de annyira elegem van már ebből! 4 havonta vizsgaidőszak, 6. éve már. Utálom, gyűlölöm, hányok tőle! Belefáradtam! Nem megy már az, ami 2-3 éve még ment, hogy napi 14 óra intenzív tanulás, 2 óra pihenés fél órákra szétszedve a tanulás között és 8 óra alvás. Egyszerűen nem bírom már. Semmit nem tudok csinálni, csak a könyv fölött görnyedni. Az ember még azt is 2x meggondolja, hogy lemenjen-e a kisboltba kajáért, vagy inkább még vegyen át egy tételt éhesen, különben nem végezne. No tv, no rádió, minimális net (legfőképpen az ETR nevű rettenet használatára illetve tétel-csereberére). Még a híradót sincs időm megnézni. (Ha esetleg kitörne a III. világháború, én azt is csak onnan tudnám, hogy bombáznak, és akkor is csak annyi lenne a reakcióm rá, hogy „Basszák meg, miért kell vizsgaidőszakban így hangoskodni??!”)

Közvetlenül vizsga után meg az ember annyira le van fáradva, hogy hiába azon az egy szabad délutánon elvileg szórakozhatna, de nem megy. Terveztem, hogy az aneszteziológia szigorlat után végre megnézem a Kurosagi moviet. Alig vártam, hogy hazaérjek, de mire odajutottam, hogy leülhettem a gép elé, olyan iszonyú fejfájásom lett, hogy inkább elnapoltam a filmnézést.

Most meg éppen hematológiát tanulok. Szerdán vizsgázom, és még csak a felét vettem át. Nem baj, hosszú még az éjjel, addig remélem még vagy 10 tételt át tudok venni.

Egyébként nem csak ez a megfeszített tempójú tanulás az, amibe belefáradtam az elmúlt 6 évben, hanem az, hogy az embernek nincs ideje semmi magánéletre emellett az egyetem mellett… Egyetlen épkézláb kapcsolat sem vészeli át a vizsgaidőszakot, nincs az az ember, aki kibírna 2 teljes hónapot úgy, hogy alig látja a párját, de még beszélgetni/levelezni sincs ideje vele. Na de mindegy, ezen nyavajogni sincs időm, mennem kell, várnak a könyveim!

SZURKOLJATOK SZERDÁN!!!!