Egész nap azon gondolkodtam, hogy miért nem érzem magam még annyira sem jól, mint ahogyan tanulás közben szoktam. Aztán 2 perccel ezelőtt jött a felismerés, és úgy éreztem, ezt most és azonnal le kell írnom, és a világ tudtára kell adnom: MA NEM OLVASTAM YAMAPI-NIKKI-T!!!! És b.ssza meg, de hiányzik. Ma nem írt semmit a szentem (vagy csak a csaj volt túl lusta lefordítani, akitől mindig lopkodom és gyűjtögetem Pi sms-eit? >>> kétlem, mert eddig minden nap feltette az újat...).

Tudom, most rohadtul szánalmasnak tűnök, nyugodtan köpjetek szembe, de mikor majd ti is hetek óta bezártan kuksoltok egy szobában, könyvek és tételsorok felett görnyedve, a napot sem látva -mert reggel fekszetek aludni és este keltek fel-, és örültök 5 sornak is, amit egy olyan ember írt, akivel az életben nem találkoztatok és nem fogtok, na majd akkor gondoljatok rám, és tudni fogjátok, milyen lehet nekem most.

Mackó: majd valamikor válaszolok neked is, de annyi mindent akarok mondani, hogy ahhoz 2 órát kellene gépelnem, és akkor nem haladnék ezzel a szigorlatnak nevezett sz.rral, szóval ne haragudj, és ígérem, mindenképp írok valamikor. És köszi a feliratokat, habár még nem néztem meg őket.

Mostanában hajnalonta blogokat olvasok tanulás utáni kikapcsolódás- és levezetés-képpen. Mégpedig Japánban élő magyarok blogjait, mert az angolhoz lusta vagyok jártatni az agyam, hogy felfogjam. És találtam pár random képet az egyik blogon, amik láttán kisebbfajta ujjongásban törtem ki - aludni vágyó lakótársaimat sem kímélve. Meg is mutatom őket máris. Elöljáróban csak annyit róluk, hogy az illető, aki fényképezett, nem ezekért az apróságokért készítette a felvételeket, ezeket csak egy magamfajta fangörl képes értékelni. Katt a képekre, és bejönnek nagyobban.

Hát íme:

1. Na vajon ki veszi észre rajta azt, amit én? (A kép egy Kiddy Land nevű játékáruházban készült, és a plüssökön lenne a hangsúly. Nekem nem. :D )

Na akkor egy kis segítség:

Bizony, bizony, az ott icipiciben Koike Teppei, a Lovely Complex film logójában.

2. Ezen a képen egy shinjuku-i utcarészlet látható. Persze minket most sem ez érdekel igazán. Na, megtaláltátok, hogy mi?

Segítek:

Igen, teli az utca YamaPi-vel és a Kitty Gym-mel!

3. Szintén Shinjuku, szintén reklámerdő. És ott figyel köztük valaki. :)

Ha esetleg nem menne:

Naná, hogy megint Pi és Gym!

4. És végül, de nem utolsó sorban: ezt a képet egy olyan albumban találtam, ahol random metrós reklámok voltak. Azt hiszem magáért beszél: Kame üldögél a vitrin mögött, Docomo-s telefont szorongatva a kezében.

Azt hiszem, én is szívesebben járnék be az egyetmre, ha ilyen reklámok között kellene várnom a buszra/villamosra/trolira.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy megörültem ezeknek az apró kis részleteknek.

A képeket HAAP készítette, a blogját pedig itt olvashatjátok!

Ja igen: ma végre voltam bent az egyetemen és jelentem: az indexaláírás sikeresen megtörtént. Hurrá, most már hivatalosan is mehetek szigorlatozni!

Tanulnom kellene.

De nem megy.

Illetve biztosan menne, ha rá tudnám venni magam, hogy nyugton üljek cirka 12 óra hosszát, mint általában.

De ma nem tudom rávenni magam.

Ehelyett minden mást csinálok.

Még mosogatok is! (Pedig aki ismer, az tudja, hogy rühellem a mosogatást.)

Meg livejournal layoutot szerkesztek.

Meg japánban lévő magyar bloggerek úti élményeit olvasom.

Meg Ichi pondo első részét nézek a lakótársammal, aki mostanában totál Kaméra van kattanva. [Hehhe, fertőzök... Ugye, Mackó? :)]

Meg Pire csorgatom a nyálam a YouTube-on.

Holnap végre be kéne mennem az egyetemre aláíratnom az indexemet. De reménytelennek látom a 7 órai kelést, tekintve, hogy ma délután 5-kor keltem fel, most hajnal 3 van, de 6-ig biztosan tanulni fogok...

Meg egyébként is, elegem van az egész rohadt egyetemből. Csinálom, csinálom, és semmi látszatja. Csak a szívás megy folyton.

Meg ideje lenne már eldöntenem, hogy milyen szakirányokra adom be a rezidensi jelentkezésemet. Ami azért probléma, mert lassan már ott tartok, hogy semmi, azaz semmi nem érdekel, ami egészségügy. Valahova viszont mindenképp jelentkeznem kell, mert a semmiből ugye nem fogok megélni, és ha már végiggürcölöm ezt a rohadt egyetemet annak ellenére, hogy rég megbántam már, hogy a lábamat is betettem a Dotéra, hát legalább munkám legyen.

Végre időt akarok szánni a japán-tanulásra is.

Meg végignézni egy filmet úgy, hogy közben nem furdal a lelkiismeret, amiért nem a 260 tételes gyermekgyógyászat szigorlatra bújom a könyveimet. (Pont ezért nem is néztem mostanában filmet, azt ez egy 45 perces Ichi pondo-t leszámítva. Hmmm, mióta is? Ja igen, karácsony óta. Egy hónapja. Egy hónapja, hogy gyakorlatilag nem csinálok mást, csak tanulok. Na jó, leszámítva azt a napi összesen kb. 1-2 órát, amíg a neten lógok.)

És már kezdek bekattani ettől.

A barátaimat akarom, a várost akarom, filmeket akarok, zenét akarok, fangörlködni akarok Macival, meg sütizni Katicával, és japánul tanulni!!!

De nem lehet.

Még minimum február 10-éig nem lehet.

Majd csak azután. Talán. Ha sikerül a vizsgám. És ha addig kibírom ép ésszel. És akkor is majd csak egy kicsi ideig lehet, mert a következő vizsga is ott lesz a nyakamon.

Áááá, belegondolni is rossz, inkább nem is teszem.

Megyek, és átgondolom az életem, akarom mondani: tanulok.

Hát igen, új évhez új header dukál. Szerintem jobb, mint az előző, Pi barátunk olyan szívdöglesztő ezen a képen! (Csak egy kicsit mosolyoghatna többet...)

Megcsináltam pár tesztet:

Your Mind is Purple:

Of all the mind types, yours is the most idealistic.
You tend to think wild, amazing thoughts. Your dreams and fantasies are intense.
Your thoughts are creative, inventive, and without boundaries.
You tend to spend a lot of time thinking of fictional people and places - or a very different life for yourself. (Na most miért nem lepődtem meg? :D)

Your Aura is Violet:

Idealistic and thoughtful, you have the mind and ideas to change the world.
And you have the charisma of a great leader, even if you don't always use it!
The purpose of your life: saying truths that other people dare not say
Famous purples include: Mahatma Gandhi, Martin Luther King, Jr., Susan B. Anthony
Careers for you to try: Political Activist, Inventor, Life Coach (Háááát, az tény, hogy elég akaratos vagyok ahhoz, hogy vezető pozícióba kerüljek, de nem hinném, hogy jó vezető válna belőlem... De legalább a színek harmonizálnak.)

Your Power Color Is Indigo:

At Your Highest: You are on a fast track to success - and others believe in you.
At Your Lowest: You require a lot of attention and praise.
In Love: You see people as how you want them to be, not as how they are.
How You're Attractive: Your dramatic flair makes others see you as mysterious and romantic.
Your Eternal Question: "Does This Work Into My Future Plans?" (HÁT ÉN MÁR CSAK ILYEN TISZTA LILA VAGYOK???)

Na mindegy, mai agymenésemnek vége, megyek Hayami Mokomichire nyálazni az OH! My Girl!-ben tanulni!

Ma sem volt túl jó napom. Mindig azt hiszem, hogy már hozzászoktam az egyetemi éveim alatt a folyamatos alázáshoz, amit a tanáraimtól (és egy-két diáktársamtól) kaptam, de újra és újra rá kell, hogy jöjjek, hogy nem. Még mindig tud fájni, ha alaptalanul a porig aláznak mások előtt. Én is tudnék olyat mondani, amitől ők éreznék magukat megsemmisülve, de nem teszem. Egyrészt mert akkor valószínűleg örökre búcsút inthetnék az orvosi karriernek (lehet, hogy nem is bánnám annyira, de jó kislánynak kell lennem, és tanulnom, meg dolgoznom, mert ezt várják el tőlem, és ez kell a békés élethez), másrészt pedig mert én nem vagyok az a típus. Én nem élvezem.

Ma megint baszogattak azért is, mert dohányzom. „Egy orvos nem dohányozhat!” – mondták. Pedig ha valaki, hát egy orvos igenis bagózhat. Mert pontosan tisztában van vele, mennyit árt vele magának. Mint ahogy én is. És talán éppen ezért csinálom. Ez az én lassú, csendes tiltakozásom az élet ellen. Amolyan lázadás-féle az én egész rohadt, semmitmondó, felszínes, üres és értelmetlen életem ellen.

Hazafelé menet lekéstem a buszomat, és fél órát álltam a zuhogó esőben. Bőrig áztam. De ezt valahogy nem bántam. A kezemben volt az esernyő, de eszembe se jutott felnyitni. Akkor, ott, abban a fél órában, a mai napon először jól éreztem magam. Csak álltam, bagóztam, áztam, és közben belül vadul tomboltam az mp3-lejátszó fülhallgatóin keresztül egyenesen az agyamba zenélő Miyavira. Amúgy csöndesen. És közben élveztem a körülöttem álló vadidegenek megvető, néha szánakozó pillantásait.

Like you like me, so I hate blood and I won't be just like you

Papa, mama, grandpa, sister... I'm sorry, I'm sorry
Teacher, the lady next door, Tarou, I'm really sorry

As if the fuckin' days had disappeared (Mr. Gaddess)
Wanting to die everyday (Mr. Gaddess)
[Hey God, I wonder if I've done something bad?]

Enough, enough already
Stop it, back off, just leave me alone

Papa

Papa went to the mountais, mama to the rivers and I'm still alone
Hey, why did papa and mama have sex?

My cold ears say good-night (Mr. Gaddess)
My dampened pillow says good-morning (Mr. Gaddess)
[Hey God, where is my home?)

Enough, enough already
Stop it, back off, just leave me alone

Notice me, look back to me, embrace me

Mama