Hát ezt is megnéztem végre. (Hogy én mit össze nem kerestem a neten, hogy felirat is legyen hozzá!)
Még mielőtt belevágnék az írásba, szeretném leszögezni, hogy a filmben 2 férfi szerelméről van szó, úgyhogy, aki az ilyesmitől undorodik, az gyorsan lépjen is innen tovább!
A történet: Mamiya, a fiatal újságíró, azt a feladtot kapja, hogy készítsen interjút Noeru-vel, a még középiskolás modellel, aki mellesleg festő is egyben. (Na erről mondjuk lehet vitatkozni... Mármint a tehetségéről, de mindegy.) A két srác első találkozása nem éppen a legszerencsésebbre sikerül: Noeru rányomul Mamiyára, aki persze ledöbben, aztán tiltakozik, végül Noeru győz. Másnap Mamiya önmagától undorodva áll a zuhany alatt, próbálja kitörölni a fejéből az előző napi eseményeket. Noeru azonban némi ügyeskedéssel eléri, hogy az újságíró felmenjen este a lakására. Mamiya habozik ugyan, de végül csak becsenget, s ami akkor a szeme elé tárul, teljesen lefagyasztja: Noeru ágyából épp akkor kászálódik ki egy idősebb férfi - meztelenül. Noeru persze újfent bepróbálkozik Mamiyánál, aki azonban dühösen elviharzik a fiú lakásáról.
Mamiyát az ezt követő napokban nem hagyja nyugodni a látvány, ami aznap este a szeme elé tárult, s végül elhatározza, hogy megpróbál beszélni Noeru-vel, s rábírni a fiút, hogy hagyjon fel ezzel a csapongó életformával. Ettől az ötlettől vezérelve visszamegy Noeru lakásához, ám a fiú helyett csak annak osztálytársával, Chidorival találkozik. Chidori mesél neki Noeru igazi énjéről, s bevallja Mamiyának, hogy ő már évek óta szerelmes belé. Mamiya ekkor döbben rá, hogy kezd vonzódni Noeru-höz. Megkeresi őt az uszodában, s egyezséget köt vele: ha sikerül neki elkapnia Noeru-t a vízben, akkor a fiú felhagy eddigi önromboló életével, s újra szorgalmasan járni fog az iskolába. Mondanom sem kell, sikerül neki elkapnia Noerut. :)
Innentől kezdve pár boldog hét vár rájuk: Noeru megtanítja úszni Mamiyát, cserébe a fiú boxolni oktatja Noerut, rengeteget sms-eznek, s lassan kezdenek egymásba szeretni.
Mindeközben Chidoriban dúl a féltékenység, elmegy Mamiya lakására, s megfenyegeti az újságírót, hogy ne találkozzon többet Noeru-vel. Ezután reménytelenségében egy elkeseredett lépésre szánja el magát: bevallja szerelmét Noeru-nek. Persze elutasító választ kap, ami mindkét félnek fájdalmat okoz: Chidori keserves zokogással, Noeru pedig (amiért megbántotta addigi legjobb barátját) mértéktelen alkoholizálással könnyít a szívén. A lerészegedett Noeru aztán éjjel egy parkban köt ki, ahol egy arra járó férfi brutálisan bántalmazza és megerőszakolja. Mivel az arcát kékre-zöldre verték, kényszerpihenőre küldi a modellügynöksége. Noeru teljesen maga alatt van, napokig csak gubbaszt a sötét szobában, vágyódik Mamiyára, de felhívni nem meri. Mamiya -Chidori akciójának hála- szintén nem mer telefonálni Noeru-nek, ám ő is áhítozik a fiú után. Így telnek a napok, hetek, mikor is egyik reggel Mamiya döbbenten olvassa az újságban megjelenő cikket a Noeru-t ért támadásról. Fejvesztve rohan Noeru-höz, ám amikor benyit a lakásba, a srác éppen az ágyban fetreng egy idegen férfival. Mamiyát sokkolja a látvány, s Noeru fejéhez vágja, hogy az megszegte az uszodában tett ígéretét. Erre Noeru végre megnyílik neki, s könnyek közt elmeséli, miért él úgy, ahogy, s miért nem hisz az ígéretekben. Látva Noeru könnyeit, Mamiya ráébred arra, hogy mennyire szereti az előtte álló srácot, és magához öleli, Noeru pedig kétségbeesett zokogás közepette viszonozza az ölelést.
És innentől jöhetne a fullos hepiend....ha nem lenne ugye még egy szereplője a szerelmi háromszögnek: Chidori.
A vége-poént nem lőném le, akit érdekel, nézze meg!
Nem egy világklasszis film, annyi szent, de egyszer nézhető. Egy jelenet nagyon megfogott: amikor az elején, összekulcsolt kézzel ülnek a metrón (ez van a plakáton is). Pedig akkor még nem is tudtam azt, amit most tudok, és amit mindenki más is meg fog tudni, ha végignézi a filmet.
A vége nekem nagyon WTF?-jellegű volt, szerintem azt elrontották cseppet, viszont a gyönyörű főszereplő, Saito Takumi kárpótol bennünket a film középszerűségéért!
Ohhh, igggen, kedveseim, beleszerettem ebbe a srácba is! (Kár, hogy nagyon mélyre kell ásnom a neten ahhoz, hogy találjak róla bármit is. Hehhe, de a karácsonyi szólólemezét már sikerült levadásznom: egek, hogy ezeknek a japán ájdoloknak kötelező jelleggel kell színészkedni, táncolni és énekelni?! Eddig úgy tudtam, hogy Takumi barátunk csak egy mezei színész, de aztán ma rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem: ő kéremszépen még énekel is.
Mindegy, itt egy kis ajándék, tőlem nektek: kis válogatás Saito-képekből.
(Aztán nem telecsorgatni ám a klaviatúrát nyállal, mint ahogyan én is tettem! :D)
Még mielőtt belevágnék az írásba, szeretném leszögezni, hogy a filmben 2 férfi szerelméről van szó, úgyhogy, aki az ilyesmitől undorodik, az gyorsan lépjen is innen tovább!
A történet: Mamiya, a fiatal újságíró, azt a feladtot kapja, hogy készítsen interjút Noeru-vel, a még középiskolás modellel, aki mellesleg festő is egyben. (Na erről mondjuk lehet vitatkozni... Mármint a tehetségéről, de mindegy.) A két srác első találkozása nem éppen a legszerencsésebbre sikerül: Noeru rányomul Mamiyára, aki persze ledöbben, aztán tiltakozik, végül Noeru győz. Másnap Mamiya önmagától undorodva áll a zuhany alatt, próbálja kitörölni a fejéből az előző napi eseményeket. Noeru azonban némi ügyeskedéssel eléri, hogy az újságíró felmenjen este a lakására. Mamiya habozik ugyan, de végül csak becsenget, s ami akkor a szeme elé tárul, teljesen lefagyasztja: Noeru ágyából épp akkor kászálódik ki egy idősebb férfi - meztelenül. Noeru persze újfent bepróbálkozik Mamiyánál, aki azonban dühösen elviharzik a fiú lakásáról.
Mamiyát az ezt követő napokban nem hagyja nyugodni a látvány, ami aznap este a szeme elé tárult, s végül elhatározza, hogy megpróbál beszélni Noeru-vel, s rábírni a fiút, hogy hagyjon fel ezzel a csapongó életformával. Ettől az ötlettől vezérelve visszamegy Noeru lakásához, ám a fiú helyett csak annak osztálytársával, Chidorival találkozik. Chidori mesél neki Noeru igazi énjéről, s bevallja Mamiyának, hogy ő már évek óta szerelmes belé. Mamiya ekkor döbben rá, hogy kezd vonzódni Noeru-höz. Megkeresi őt az uszodában, s egyezséget köt vele: ha sikerül neki elkapnia Noeru-t a vízben, akkor a fiú felhagy eddigi önromboló életével, s újra szorgalmasan járni fog az iskolába. Mondanom sem kell, sikerül neki elkapnia Noerut. :)
Innentől kezdve pár boldog hét vár rájuk: Noeru megtanítja úszni Mamiyát, cserébe a fiú boxolni oktatja Noerut, rengeteget sms-eznek, s lassan kezdenek egymásba szeretni.
Mindeközben Chidoriban dúl a féltékenység, elmegy Mamiya lakására, s megfenyegeti az újságírót, hogy ne találkozzon többet Noeru-vel. Ezután reménytelenségében egy elkeseredett lépésre szánja el magát: bevallja szerelmét Noeru-nek. Persze elutasító választ kap, ami mindkét félnek fájdalmat okoz: Chidori keserves zokogással, Noeru pedig (amiért megbántotta addigi legjobb barátját) mértéktelen alkoholizálással könnyít a szívén. A lerészegedett Noeru aztán éjjel egy parkban köt ki, ahol egy arra járó férfi brutálisan bántalmazza és megerőszakolja. Mivel az arcát kékre-zöldre verték, kényszerpihenőre küldi a modellügynöksége. Noeru teljesen maga alatt van, napokig csak gubbaszt a sötét szobában, vágyódik Mamiyára, de felhívni nem meri. Mamiya -Chidori akciójának hála- szintén nem mer telefonálni Noeru-nek, ám ő is áhítozik a fiú után. Így telnek a napok, hetek, mikor is egyik reggel Mamiya döbbenten olvassa az újságban megjelenő cikket a Noeru-t ért támadásról. Fejvesztve rohan Noeru-höz, ám amikor benyit a lakásba, a srác éppen az ágyban fetreng egy idegen férfival. Mamiyát sokkolja a látvány, s Noeru fejéhez vágja, hogy az megszegte az uszodában tett ígéretét. Erre Noeru végre megnyílik neki, s könnyek közt elmeséli, miért él úgy, ahogy, s miért nem hisz az ígéretekben. Látva Noeru könnyeit, Mamiya ráébred arra, hogy mennyire szereti az előtte álló srácot, és magához öleli, Noeru pedig kétségbeesett zokogás közepette viszonozza az ölelést.
És innentől jöhetne a fullos hepiend....ha nem lenne ugye még egy szereplője a szerelmi háromszögnek: Chidori.
A vége-poént nem lőném le, akit érdekel, nézze meg!
Nem egy világklasszis film, annyi szent, de egyszer nézhető. Egy jelenet nagyon megfogott: amikor az elején, összekulcsolt kézzel ülnek a metrón (ez van a plakáton is). Pedig akkor még nem is tudtam azt, amit most tudok, és amit mindenki más is meg fog tudni, ha végignézi a filmet.
A vége nekem nagyon WTF?-jellegű volt, szerintem azt elrontották cseppet, viszont a gyönyörű főszereplő, Saito Takumi kárpótol bennünket a film középszerűségéért!
Ohhh, igggen, kedveseim, beleszerettem ebbe a srácba is! (Kár, hogy nagyon mélyre kell ásnom a neten ahhoz, hogy találjak róla bármit is. Hehhe, de a karácsonyi szólólemezét már sikerült levadásznom: egek, hogy ezeknek a japán ájdoloknak kötelező jelleggel kell színészkedni, táncolni és énekelni?! Eddig úgy tudtam, hogy Takumi barátunk csak egy mezei színész, de aztán ma rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem: ő kéremszépen még énekel is.
Mindegy, itt egy kis ajándék, tőlem nektek: kis válogatás Saito-képekből.
(Aztán nem telecsorgatni ám a klaviatúrát nyállal, mint ahogyan én is tettem! :D)
Utolsó kommentek