Huhhh, de régen írtam ide is. Pedig megígértem, és utálom nem betartani, de sajnos az egyetem fontosabb. Illetve nem fontosabb, viszont azt muszáj csinálni, ezt meg nem, a kettő együtt pedig néha nem megy. Mint ahogyan az utóbbi időben sem ment. Ugyanis múlt héten szigorlatoztam sebészetből. Igen, köszönöm a gratulációkat, sikeresen túl vagyok a nagy hatodéves szigorlatok közül az elsőn. Még van öt. Plusz az államvizsgák – szám szerint kettő-, plusz a felvételi, aztán ha minden jól megy, mehetek éjt nappallá téve gürizni éhbérért. Szép kilátások, ugye? Nem is értem, miért nem hagytam már ott a francba az egészet.

A barátnőmet most vették fel gyermekgyógyász rezidensnek, és –kapaszkodjatok meg!- kb. 80-90 000-ret kap kézhez, amiben benne van az ügyelet is. Szép, mi? Egy sima szobafestő-mázoló többet visz haza egy hónapban, pedig neki max annyi felelősség van a vállán, hogy elrontja a színt, és akkor is átfestheti bármikor. És ezzel nem bántani akarom a szobafestőket, mert sajnos még 150-200 000-ből sem lehet rendesen megélni, de azért azt felháborítónak tartom, hogy egy orvos (még ha kezdő is), aki 6 évig gürcölt keményen az egyetemen, és akinek a ténykedésétől életek függnek, még százezret sem keres egy hónapban.

Egy másik barátom pedig jelenleg a Tesco-nál keres munkát orvosi diplomával, mert nem vették fel oda, ahová szeretett volna menni. Ott ugyanis csak 5 szabad hely volt, amiből 4 már a felvételi előtt nyílt titok volt, hogy kiket illet, hiszen ki merte volna azt gondolni, hogy a prof kicsi fiacskáját nem veszik majd fel. Az nem számít, hogy rosszabbak a jegyei, mint másnak, dehogyis, ő a nagy prof utódja és kész. Ez van, mocskos egy világban élünk.

Na mára ennyit a siránkozásból, megyek aludni, mert leragad a szemem, és holnap ügyelnem kell.