Yukan Club 1-6. ep.
Hol is kezdjem? Sokkal-sokkal többet vártam (és a végére még várok is) ettől a sorozattól!
Mégpedig a következők miatt:
1.) Akanishi Jin az egyik főszereplő.
2.) Taguchi Junnosuke a másik.
3.) Elég nagy felhajtás volt körülötte, mindenki agyba-főbe dicsérte, aki látta.
Ehhez képest nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Iszonyú bugyuta a sztorija, és a karakterei is. És naná, hogy megint Junno szerepe a legszerencsétlenebb az összes közül! (Junno! Mondd, miért hagyod, hogy mindig majmot csináljanak belőled???!) Eddig azt hittem, hogy közel 20 befejezett doramával a hátam mögött már nem érhet meglepetés, de ezek szerint mégis. Jó, persze, értem én, a japánoknál egész más a filmes humor, mint amit az én európai agyam fel tud fogni, de eddig nem jelentett különösebb gondot a befogadása. (A HanaKimin például kockásra röhögtem a hasam, pedig néhol az is elég meredek volt...) Na de ez?! Ez nem vicces! És nem is szórakoztató! Illetve az, de nem a film maga, hanem a rengeteg Jin-fanservice miatt élveztem.
Találhatunk benne nagyon cool Jint, mosolygós Jint, pajzán Jint, verekedős Jint, sebesült Jint, jó sok sírós Jint, bátortalan Jint, link Jint, lánynak öltözött Jint és gonoszkodós Jint is.
Találhatunk benne nagyon cool Jint, mosolygós Jint, pajzán Jint, verekedős Jint, sebesült Jint, jó sok sírós Jint, bátortalan Jint, link Jint, lánynak öltözött Jint és gonoszkodós Jint is. De egyszerűen nem veszi be a gyomrom a karaktereket. Nem tudják velem elhitetni, hogy a főszereplő 6 gimnazista jóbarát. Mert amíg mondjuk a Gokusenben –annak ellenére, hogy az is igen ripacs film volt- sütött a fiúkról, hogy ölni tudnának egymásért, addig itt nem látom a nagy, falakat rengető, önfeláldozó barátságot. (Példának okáért a 4. részben –ha jól emlékszem-, mikor Bido-ékat megtámadja az öregasszony szelleme, én azt vártam volna, hogy Bido kiáll, és közli vele, hogy nyugodtan bántsa őt, de a barátait kímélje meg. Erre mit csinál az a szerencsétlen? Nézzétek meg! Egy Odagiri Ryu biztos nem így oldotta volna meg! Persze erre lehet mondani, hogy Bido csak egy nárcisztikus, önimádó, metroszexuális nyálgép (mert sajnos az), de akkor sem értem, mi volt a rendező/forgatókönyvíró/tudomisénki célja azzal, hogy ilyen jellemtelen alakokat állít be etalonként, mint legfőbb célpontjait a nézői azonosulásnak.
Egy szó, mint száz, én borzasztó céltalannak tartom az egészet. Nincs benne semmi katartikus, nincs meg az az érzés bennem, mikor mennem kell aludni, hogy „Na ez igen! Ezért megérte ma is felmaradni hajnali 3-ig, mert hozzátett valamit a világról alkotott szemléletemhez.”! Vagy csak én vagyok túl szentimentális és én rakom túl magasra a mércét? Lehet. De nekem akkor is kell egy filmbe/sorozatba valami plusz, ami miatt még évek múltán is jó visszagondolni rá. (Példának okáért pár hónappal ezelőtt láttam a „Laundry” c. filmet, ami akkora nyomot hagyott bennem, hogy mai napig nem tudtam megírni róla a review-mat, mert akárhányszor nekikezdtem, mindig rá kellett jönnöm, hogy még nem vagyok képes beszélni róla, még emésztenem kell, hagynom kell leülepedni, érni kicsit a róla alkotott gondolataimat, még meg kell fejtenem a filmet. Nyilván, az egy teljesen más műfaj, mint a Yukan Club, de akkor is.)
Mindegy. A sikongó fangirl-énemet tökéletesen ki tudja elégíteni a Yukan Club is (na jó, Ireguchi-Deguchi-Taguchi barátunkat kissé jobb színben is feltűntethették volna, ráadásul engem marhára idegesít, hogy szalmasárga haja és égszínkék kontaktlencséje van, szóval ezen gondolkodhattak volna még egy kicsit), és így egy héttel a vizsgáim előtt végül is nem szólhatok egy szót sem. Csak az idegesít, hogy nagyon nem ezt vártam. De azért folytatom! (Naná, hogy!) Méééég több sírós és nyalókás Jint nekem!!! (Köhmm… otthonra is elviselnék egyet… Izé... Illetve az ágyamba, hogy egészen pontos legyek... Hmmm... )
Yukan Club 7. ep.
Na azt hiszem, ez már tényleg a legalja, ennél mélyebbre nem lehet süllyedni… Ennél már csak jobb lehet. (Könyörgöm, ki látott már tört angolsággal beszélő, ferdeszemű arab herceget??? Hogy a többi marhaságot ne is említsem…) Ezt a részt még Jin sem tudta felhúzni, annyira sz@r volt. ÉS MÁR MEGINT NEM SÍRT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mi jöhet még ezután???
Igen, ő itt mellettem Rui. Az egyetlen valamirevaló karakter az egész sorozatban. [Jajj, hogy sajnáltam szegényt, mindig melléfog a szerelemben... ( T_T) ] Egyszerűen imádom az ilyen titokzatos szereplőket: mindig ott vannak, ahhol és amikor épp kellenek, soha nem mondanak egy mukkal sem többet, mint amennyi szükséges, és folyton igyekeznek megőrizni hidegvérüket, ami miatt lelketlennek, érzelemmentesnek tűnnek. A HYD2 nézése közben pont emiatt vedlettem át visongó fangirl-lé: Rui összes megnyilvánulására egyszerűen csak sóhajtozni voltam képes ("MIÉRT NEM SZALADGÁLNAK ILYEN EMBEREK MAGYARORSZÁGON???"), csak úgy röpködtek a "Jajjj, de édi, mikor mosolyog!", "Jajjj, de kawaii ez az ásítás!" és "Atyaég, milyen jól áll neki ez a sál!" felkiáltások, amivel szerencsétlen húgomat -akit erőnek erejével kényszerítettem eme dorama végigkínlódására- teljesen az őrületbe kergettem. Imádom Ruit, na.
Utolsó kommentek